Budafoki temető

Jelenleg Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye. Értékes, szép kriptáival és öreg fáival napjainkra védendő területté vált. A temető több jeles személy nyughelye. A mai temetőbe - 1804 áprilisi felszentelését követően - temetkeznek a promontor-budafoki polgárok. Utolsó bővítésére az 1930-as években került sor. További bővítés nem lehetséges, a temetőt körülölelte a terjeszkedő nagyváros.

  • Cím: 1222 Budapest, Temető u. 12.
  • Tel.: 06 1 424-6650
  • Temető iroda: 06 1 424-6654
  • Felvételi iroda: 06 1 424-6652; Fax.: 06 1 424-6653
  • Intendáns: Blummenfeldné Király Zsuzsanna
  • E-mail: budafokitemeto@btirt.hu
  • Megközelíthető: 58, 250 és 250E autóbusz

Ügyintézés

A megjelölt időpontokban nyílik lehetősége a különböző temetkezési szolgáltatások megrendelésére (hagyományos koporsós és urnás temetés, hamvak szórása, sírhelyváltás és sírhelyhosszabbítás ill. sírgondozási munkák, kegyeleti kellékek és virágkötészeti termékek megrendelése) egyéni igények alapján.

Hétfőn 7.30-tól 17.00-óráig
Kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 7.30-tól 15.30 óráig

 

Gépkocsi behajtási rend a temetőlátogatók részére

Gépkocsival a behajtás nem engedélyezett.

 

Budafoki temető története

A több mint 250 éves múltra visszatekintő település Budafok (Promontor) első temetője valamikor az 1720-as évek elején létesült. Helye a mai Péter-Pál kápolna melletti keskeny kis terület volt. (Stáció utca-Kálváriahegy utca közötti terület) ahol kezdetben évente 3-4 temetés lehetett. Első lakói a helyi kővájók, és az új hont foglaló német telepesek közül kerültek ki. Promontor település lassú lélekszám-gyarapodásának köszönhetően ez a viszonylag kis terület 1789-re telt be. (E temető végleges felszámolása századunk elején történt meg.)

Megteltét követően az uradalmi tiszttartóság a Duna partján jelölte ki a következő sírkertet, melyet az akkori promontori plébános, Genszky Gellért, 1798 márciusában szentelt fel. Ez sem bizonyult hosszú életűnek, hiszen a Duna gyakori áradásai sokszor lehetetlenné tették a temető látogatását és magát a temetést is.

Miután az elöljáróság nem akart intézkedni, ezért a község lakói a település határán túl 300.- Ft-ért megvásároltak egy használaton kívüli szőlőt, a mai Árpád utcai iskola és bölcsőde helyén. A szőlőt kiirtották és élő sövénnyel körbekerítették. Az 1803. évi újabb Duna áradást követően az elöljáróság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ők temetésre használhatatlan helyet választottak. Így a község által megvásárolt területet Genszky Gellért 1804 áprilisában felszentelte és ettől fogva ide temetkeztek a promontor-budafoki polgárok.

Időközben a település felnőtt a hegyre, utolérte a temetőt, melynek bővítése újra szükségesség vált. Éppen ezért a községi vezetés újabb tartalék területet vásárolt. Ez már a mai temető része, az un. Öregtemető. A község lélekszámának gyors gyarapodása következtében az 1870-es évek végére megtelt az Árpád utcai temető.

Közben az új temetőben kripták épültek és díszes obeliszkek zárták le az építményeket. Az első hivatalos temetés 1887-ben történt meg, a Falkner család kriptájába. A kripta helye ma is meg van, de időközben átalakították.

A mai budafoki temető un. Öregtemetői része csupa kriptából állt. A szegényebbek számára, kik nem tudták megfizetni a sírboltépítési költségeket, a mai ravatalozó vonalától északra biztosítottak területet. Ezzel a temető tovább bővült. Még az 1930-as években Budafok városa újabb területrészt vásárolt az akkori Kinizsi utcán túl. Ez az 1950-es majd hatvanas évek első felében még különálló területrész mára egybeépült a temetővel és a közte lévő útszakasz is annak területévé vált. Ez volt az utolsó bővítés és ezzel a kör lezárult, hiszen a temetőt körülölelte a terjeszkedő nagyváros.

A mai ravatalozót az 1920-as évek végén építették Bathó Lajos tervei szerint. (Ő volt a budafoki Városháza tervezője is.) Kezdetben a felekezetek külön-külön temetkeztek, ez a szokás az 1950-es évektől megszűnt, kivéve az élőfasorral elkerített izraelita temetőrészt.
Miután a környéken található kisebb temetőket az 1970-es években lezárták, ez maradt Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye. A budafoki sírkert, különösen a 20-as parcella környéke értékes, szép kriptáival és öreg fáival napjainkra védendő területté vált.

Kuriózumokat és titkokat is rejt. Ebből néhány érdekesség: a budafoki öregtemető egyik kriptájában nyugszik jeltelenül Simon Lajos, a Gárdonyi Géza Csillaga Irodalmi Társaság elnök alapítója, Gárdonyi Géza barátja. Ugyancsak e temető adott nyughelyet Dáni Gézának a Nagytétényi Kastélymúzeum első igazgatójának. (A sírt az elmúlt években miután nem voltak örökösök felszámolták.) Az igazi titok vajon hol rejtőznek Törley József a híres budafoki pezsgőgyáros hamvai? A műemlék Törley mauzóleum, mely egykor porait rejtette, az 1950-es évek második felében vandál pusztítást szenvedett. Az altemplomban lévő szarkofágból a csontokat kiszórták és a rokonok értesítése nélkül, a budafoki temetőbe szállították, majd elhantolták. Hogy hová? Nem tudja senki.

Itt lelt végső nyughelyre Térey Pál (1831-1883) honvéd huszárőrnagy, tudományos szakíró, lovag Czermann József (1853-1935) Budafok község bírája, aki sokat tett a magyar nyelv ügyéért, Mihalik Sándor (1869-1940) Budafok első helytörténésze, Záborszky Nándor (1883-1952) aki Budafok várossá válásakor 1926-ban a település első polgármesterévé választottak, Francois Lajos (1859-1921) és Francois Cézár (1869-1950), akik a Törley pezsgőgyárból kiválva 1886-ban megalapították a Francois pezsgőgyárat. Itt talált végső nyugalmat Vén Emil (1902-1984) impresszionista festőművész is, aki a Képzőművészeti Főiskola tanára is volt. Itt lelt végső nyughelyre Dr Tóth Gábor (1920-2003), az Eötvös József Collegium igazgatója, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára, Tétény-Promontor helytörténetének kutatója (III. parcella, 3. sor, 1. sír).

A budafoki temető napjainkra lassan betelik. Megőrizni kötelességünk a múlt e darabját, hisz sokszor ékesen beszél településünkről, egykor itt élt őseinkről, városunk hírességeiről.