Fiumei úti Sírkert története

A reformkorban Pest és Buda területén számos kisebb temető működött. Az 1840-es évekre ezek nemcsak beteltek, hanem akadályozták is a települések terjeszkedését. 1847-ben Pest város tanácsa nagy területű köztemető létesítését határozta el a település határain kívül, az úgynevezett „Kerepesi földeken”.

Az első temetésekre csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. Kezdetben főleg módos pesti polgárcsaládok temetkező helye volt. Köztemetői feladatkörét megőrizve, a múlt század későbbi évtizedeire a Kerepesi temető egyre inkább „dísztemetővé” is vált: a magyar nemzet kiemelkedő személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok kaptak itt díszsírhelyet.

„Nemzeti Pantheon” létesítésének szükségességét már gróf Széchenyi István fölvetette 1841-ben írt Kelet népe című munkájában. Az „üdvleldét” ő valahol a budai hegyekben képzelte el – végül is a Kerepesi temető kezdett ilyen szerepet betölteni temetkezőhellyé átalakulni.

1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. Temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. A továbbiakban a magyarság legnagyobbjai találtak végső nyughelyre e temetőben – nevüket temetősétánk megfelelő helyén soroljuk fel. ( Néhányan a XIX. századból, akiket hiába keresünk itt: Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben, Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén, Széchenyi István Nagycenken. Madách Imre a szlovákiai Alsósztregován vannak eltemetve. Erdély nagyjai Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben nyugszanak. )

1886-ban a Kerepesi temető tehermentesítésére megnyitották a rákoskeresztúri Újköztemetőt. Budán 1894-ben létesült a Farkasréti temető. Ezzel a Kerepesi temető „dísztemető” jellege még inkább előtérbe került.

A pesti és budai belterületi temetők felszámolásával számos neves személyiség végül a Kerepesi temetőben nyert végleges nyughelyet. Kisfaludy Károly hamvait például a mai Lehet tér helyén lévő Váci úti temetőből, Petőfi Sándor szülei a szomszédos Józsefvárosi temetőből, az 1848-49-es honvédek pedig a budai Gesztenyéskert helyén működött Németvölgyi temetőből kerültek ide. A „magyarjakobinusok” maradványait a Tabáni temető felszámolásakor találták meg, majd hozták át a Kerepesi temetőbe.

1867 és 1919 között épültek fel a nagy mauzóleumok ( Ganz, Batthyány, Deák utoljára Kossuth sírépítménye ), az Árkádsor és a ravatalozó. Századunk első felében folytatódott a díszsírhelyek adományozása. 1928-ban létesítették a Művészparcellát – a „múzeumi” parcella lényegében ma is az 1930-as évekbeli állapotot tükrözi.

A II. világháború követő évtizedekben a Kerepesi temető némiképpen átalakult. Központi területét parkosították, a köztemetői jelleg háttérbe szorult. 1959-re elkészült a Munkásmozgalmi Pantheon és több munkásmozgalmi parcellát nyitottak. 1989-ben itt helyezték nyugalomra Kádár Jánost is. A kulturális élet kiválóságai a Farkasréti temetőben kaptak díszsírhelyet.

1990 után ismét számos változás történt. Rendezték és parkosították az 1956-os szabadságharcosok parcelláját. 1993-ban Antall József miniszterelnököt a Deák mauzóleum közelében helyezték örök nyugalomra. 1994-ben megindultak a köztemetések a 42-es parcella hant nélküli sírkertjében, majd a 26-os parcella új sírboltjaiban. Ezt követően a „Fiumei” délies karakterű sírparkja is megkezdte működését.

Ma a Kerepesi temető kettős feladatot lát el. Egyfelől Nemzeti Sírkertként őrzi a magyar múlt hagyományait, kimagasló alakjainak emlékét. Művészi értékei révén Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkja, védett zöldfelületekkel, gazdag botanikai állománnyal. – Másrészt pedig újra működő exkluzív köztemető, újszerűen kialakított, esztétikusan parkosított környezetben.

A főbejárat közelében lévő kápolna 1857-ben készült el a gyászszertartások elvégzése céljából. A temető ravatalozóját 1880-ban építették Máltás Hugó tervei alapján, a mai IV-es kapu vonalában. A halottasház akkor csak egy ravatalozó- és egy boncteremből állt. Abban az időben a temetőkben boncolásokat is végeztek. A halottasház mai méretű kiépítésére az 1890-es években került sor. A ravatalozó átalakítására az 1950-es évek végén kezdődött. A közéleti kiválóságok temetésére reprezentatív ravatalozót is építettek. A több mint 200 négyzetméteres ravatalozó régi hármas tagozódása megmaradt, melyre a megmaradt boltívek is utalnak. Belülről lambériával borították a falakat, a régi, íves tagozódásokat szürke kőlapokkal fedték le. A 2000. évtől a ravatalozó új színt és formát kapott. Királykék drapériával elegáns, tágas, több száz fő részvételére alkalmas ravatalozót alakítottak ki. Évente már csaknem 800 alkalommal veszik igénybe az exkluzív ravatalozót a gyászoló hozzátartozók. A nagy belső terjedelemre való tekintettel, bármely szertartásnak megfelelően átalakítható. Szónoki pódium és 70 ülőhely áll rendelkezésre. A ravatalozóból közvetlenül nyílik a halotthűtő, a stúdió szoba és a búcsúztatók részére a várakozó terem. A temetést követő fogadásokra, un. halotti tor rendezésére igénybe vehető a tárgyaló terem és a hozzá tartózó konyhai és egyéb mellékhelyiségek. 

Életünk legszomorúbb alkalma az elmúlással való találkozás.
Szerettünk elvesztése fáj. Gyakran már nincs rá erőnk, hogy a szertartás után meghitt pillanatokat szerezzünk, ahol a család, barátok egy diszkréten terített asztal mellett emlékezhetnek.

Ebben kívánunk segítséget nyújtani Önnek. A szervezés minden gondját átvéve, lehetőséget nyújtunk, hogy közvetlenül a szertartást követően, együtt maradva, a temető területén, meghitt hangulatban élhesse át az emlékezést.

Szolgáltatásaink:
- Gyors, egyszerű ügyintézés, helyben a temetés felvételi irodában.
- Meghitt hangulatú kegyeleti terem a temető területén belül,
- Igény szerinti díszített asztalok,
- Képzett felszolgálók,
- Hideg - és melegkonyhai ételkülönlegességek, szendvicsek széles választéka,
- Italvariációk (alkoholos és alkoholmentes változatban)
- Otthoni rendezvény lebonyolítása (kiszállítás)

Fiumei úti Sírkert - Somogyi László         Tel.: +3620/971-4737

Web: http://halottitor.hu