Pestszentlőrinci temető

A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle temetkezési lehetőségek szolgáltatásával egy szépen rendezett, ápolt nagyvárosi temető, mely számos köztiszteletben álló helyi lakosnak ad végső nyughelyet. A régen még önálló településen több temető is működött, melyeket 1950-ben lezárták, majd később teljesen meg is szüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé (XVIII. Kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.

  • Cím: 1183 Budapest, Nefelejcs u. 101.
  • Tel.: 06 1 297-1580
  • Temető iroda: 06 1 297-1585
  • Felvételi iroda: 06 1 297-1582; Fax.: 06 1 297-1583
  • Intendáns: Encsi Lászlóné
  • E-mail: pestlorincitemeto@btirt.hu
  • Megközelíthető: 182, 184, 198, 217, 282E, és 284E autóbusz

Ügyintézés

A megjelölt időpontokban nyílik lehetősége a különböző temetkezési szolgáltatások megrendelésére (hagyományos koporsós és urnás temetés, hamvak szórása, sírhelyváltás és sírhelyhosszabbítás ill. sírgondozási munkák, kegyeleti kellékek és virágkötészeti termékek megrendelése) egyéni igények alapján.

 

Gépkocsi behajtási rend a temetőlátogatók részére

Gépkocsival a behajtás nem engedélyezett.

 

Pestszentlőrinci temető története

A XVIII. Század elején ezt a települést Pusztaszentlőrincnek nevezték, mely a Grassalkovich család gödöllői uradalmához tartozott. Központja a majorság volt, ami helyet adott az itt lakók temetkezésének is. 1909-től Pestszentlőrinc önálló nagyközség, majd 1935-től megyei jogú város lett.

A település régebbi temetői közül legjelentősebb az Üllői úti római katolikus temető volt, mely a mai Sallai utca Üllői út Iparvasút utca Szamos utca által határolt területen működött. Szemere Miklós földbirtokaiból adományozta ezt a földet a lakosság számára azzal a kikötéssel, hogy ide felekezeti megkülönböztetés nélkül bárki temetkezhessen. Átadása és felszentelése 1906-ban történt meg. Itt temettek el számos hős katonát, akik a II. világháborúban estek el, valamint sok lőrinci polgárt és közéleti személyiséget. Sokszor megfordult ezen a helyen Ady Endre, aki apósa Boncza Miklós sírjához gyakran ellátogatott a lőrinci temetőbe. Ez volt a település fő temetkezési helye 1945-ig. Közvetlen mellette húzódott az izraelita temető, ami teljesen külön működött. A Ganz-kertvárosi másik régi temető a mai Alacska út Ganz Ábrahám utca találkozásánál jött létre, méreténél fogva lényegesen kisebb jelentőségű volt.

Mivel ezek a temetkezési helyek fokozatosan kezdtek betelni, új terület kijelölésére volt szükség. Így nyitották meg 1945 márciusában a mai Pestlőrinci temetőt, melyet elhelyezkedésénél fogva a lakosság kavicsbányai temetőként emlegetett. Ekkor építették a ravatalozót, melynek harangtornya fából készült, népies stílusban. A főbb útvonalakat fásították, platán, juhar és akár fasorokat ültettek a parcellák mentén. A temetőben kertészet működött, üvegházakban és szabadföldi kiültetésben termesztették a sírgondozáshoz szükséges növényanyagot.
A régi lőrinci temetőket 1950-ben lezárták, majd később teljesen megszüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé (XVIII. Kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.

Újszerű kezdeményezés volt a ravatalozó szomszédságában kialakított kis park, hamvak szórásos temetése céljából, melyet külföldi példa nyomán valósítottak meg itthon, először a Pestlőrinci temetőben. Az elképzelés szerint a hamvak kijuttatását gépészeit megoldás nélkül, egyszerű kézi szórással akarták elvégezni. A szórásos temetés bemutatjója 1979. októberében volt, de nem emberi hamvakkal történt. Végső megvalósítására mégsem itt, hanem a Rákoskeresztúri Új köztemetőben került sor évekkel később 1984-ben, ahol már gépészeti berendezések segítségével juttatták ki a hamvakat. A szórásos temetkezési mód azóta széles körben elfogadottá, ismertté vált. A lőrinci temetőben kialakított kis park az 1-es parcellában ma is eredeti formájában látható.
A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, az épület szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás nem történt.

A temető számos köztiszteletben álló helyi lakosnak nyújtott végső nyughelyet. A teljesség igénye nélkül néhány név közülük:

  • Somogyi László rom. kat. Kanonok, plébános, Pestszentlőrinc első díszpolgára
  • Dr. Vereczkey (Wimmert) Béla Pestszenlőrinc első katolikus plébánosa
  • Borics Pál szobrászművész
  • id. Mányoki Sándor templomépítő református lelkész
  • ifj. Mányoki Sándor lelkipásztor
  • Mányoki György László lelkipásztor
  • Sonnevend Gyula alpolgármester
  • Horváth Kálmán alpolgármester

A felsorolt személyek életükben sokat tettek a kerület szellemi, lelki és anyagi felemelkedéséért. A temetőben külön parcellában nyugszanak a II. világháborúban elesett orosz hősi halottak.

A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle temetkezési lehetőségek szolgáltatásával mára rendezett, nagyvárosi temetővé fejlődött.

A temető térképe letölthető innen.

 

Ravatalozó bemutatása

A Pestlőrinci temető 2 ravatalozó termét 1945 márciusában építették. Harangtornya fából készült, népies stílusban. A kápolna jellegű, ún. nagyterem központi falát mozaikkép díszíti, amelyen Szent Mihály arkangyal látható. A készítő személye sajnos máig nem ismeretes. A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, de az épület szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás igazából nem történt.

Évente kb.800 ravatalozást rendeznek a két teremben.