A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle temetkezési lehetőségek szolgáltatásával egy szépen rendezett, ápolt nagyvárosi temető, mely számos köztiszteletben álló helyi lakosnak ad végső nyughelyet. A régen még önálló településen több temető is működött, melyeket 1950-ben lezárták, majd később teljesen meg is szüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé (XVIII. Kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.
- Cím: 1183 Budapest, Nefelejcs u. 101.
- Temető iroda: +361 700 7892, +36 1 700 7893
- Temetés felvételi iroda: +36 1 700 7891
- Intendáns: Encsi Lászlóné
- E-mail: pestlorincitemeto@btirt.hu
- Megközelíthető: 182, 184, 198, 217, 282E, és 284E autóbusz
Ügyintézés
A megjelölt időpontokban nyílik lehetősége a különböző temetkezési szolgáltatások megrendelésére (hagyományos koporsós és urnás temetés, hamvak szórása az Újköztemetőben és az Óbudai temetőben, sírhelyváltás és sírhelyhosszabbítás ill. sírgondozási munkák, kegyeleti kellékek és virágkötészeti termékek megrendelése) egyéni igények alapján.
Gépkocsi behajtási rend a temetőlátogatók részére
Gépkocsival a behajtás nem engedélyezett.
Pestszentlőrinci temető története
A XVIII. Század elején ezt a települést Pusztaszentlőrincnek nevezték, mely a Grassalkovich család gödöllői uradalmához tartozott. Központja a majorság volt, ami helyet adott az itt lakók temetkezésének is. 1909-től Pestszentlőrinc önálló nagyközség, majd 1935-től megyei jogú város lett.
A település régebbi temetői közül legjelentősebb az Üllői úti római katolikus temető volt, mely a mai Sallai utca Üllői út Iparvasút utca Szamos utca által határolt területen működött. Szemere Miklós földbirtokaiból adományozta ezt a földet a lakosság számára azzal a kikötéssel, hogy ide felekezeti megkülönböztetés nélkül bárki temetkezhessen. Átadása és felszentelése 1906-ban történt meg. Itt temettek el számos hős katonát, akik a II. világháborúban estek el, valamint sok lőrinci polgárt és közéleti személyiséget. Sokszor megfordult ezen a helyen Ady Endre, aki apósa Boncza Miklós sírjához gyakran ellátogatott a lőrinci temetőbe. Ez volt a település fő temetkezési helye 1945-ig. Közvetlen mellette húzódott az izraelita temető, ami teljesen külön működött. A Ganz-kertvárosi másik régi temető a mai Alacska út Ganz Ábrahám utca találkozásánál jött létre, méreténél fogva lényegesen kisebb jelentőségű volt.
Mivel ezek a temetkezési helyek fokozatosan kezdtek betelni, új terület kijelölésére volt szükség. Így nyitották meg 1945 márciusában a mai Pestlőrinci temetőt, melyet elhelyezkedésénél fogva a lakosság kavicsbányai temetőként emlegetett. Ekkor építették a ravatalozót, melynek harangtornya fából készült, népies stílusban. A főbb útvonalakat fásították, platán, juhar és akár fasorokat ültettek a parcellák mentén. A temetőben kertészet működött, üvegházakban és szabadföldi kiültetésben termesztették a sírgondozáshoz szükséges növényanyagot.
A régi lőrinci temetőket 1950-ben lezárták, majd később teljesen megszüntették. Ebben az évben vált Pestszentlőrinc Budapest városrészévé (XVIII. Kerület) és temetője a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésébe került. 1960-ban újabb területek hozzácsatolásával bővült a temető és elérte a mai 19,3 hektár nagyságot.
Újszerű kezdeményezés volt a ravatalozó szomszédságában kialakított kis park, hamvak szórásos temetése céljából, melyet külföldi példa nyomán valósítottak meg itthon, először a Pestlőrinci temetőben. Az elképzelés szerint a hamvak kijuttatását gépészeit megoldás nélkül, egyszerű kézi szórással akarták elvégezni. A szórásos temetés bemutatjója 1979. októberében volt, de nem emberi hamvakkal történt. Végső megvalósítására mégsem itt, hanem a Rákoskeresztúri Új köztemetőben került sor évekkel később 1984-ben, ahol már gépészeti berendezések segítségével juttatták ki a hamvakat. A szórásos temetkezési mód azóta széles körben elfogadottá, ismertté vált. A lőrinci temetőben kialakított kis park az 1-es parcellában ma is eredeti formájában látható.
A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, az épület szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás nem történt.
A temető számos köztiszteletben álló helyi lakosnak nyújtott végső nyughelyet. A teljesség igénye nélkül néhány név közülük:
- Somogyi László rom. kat. Kanonok, plébános, Pestszentlőrinc első díszpolgára
- Dr. Vereczkey (Wimmert) Béla Pestszenlőrinc első katolikus plébánosa
- Borics Pál szobrászművész
- id. Mányoki Sándor templomépítő református lelkész
- ifj. Mányoki Sándor lelkipásztor
- Mányoki György László lelkipásztor
- Sonnevend Gyula alpolgármester
- Horváth Kálmán alpolgármester
A felsorolt személyek életükben sokat tettek a kerület szellemi, lelki és anyagi felemelkedéséért. A temetőben külön parcellában nyugszanak a II. világháborúban elesett orosz hősi halottak.
A Pestlőrinci temető szép fasoraival, épületeivel, a különféle temetkezési lehetőségek szolgáltatásával mára rendezett, nagyvárosi temetővé fejlődött.
A temető térképe letölthető innen.
Ravatalozó bemutatása
A Pestlőrinci temető 2 ravatalozó termét 1945 márciusában építették. Harangtornya fából készült, népies stílusban. A kápolna jellegű, ún. nagyterem központi falát mozaikkép díszíti, amelyen Szent Mihály arkangyal látható. A készítő személye sajnos máig nem ismeretes. A ravatalozó felújítására az 1980-as évek végén került sor, de az épület szerkezetében és belső elrendezésében lényeges változás igazából nem történt.
Évente kb.800 ravatalozást rendeznek a két teremben.