Temetkezési szokások – Tibet, égi temetés
Az égi temetés egy igen különös tibeti szokás. A rituálé lényege, hogy a holttestet elszállítják a közeli hegyekbe egy kijelölt helyre, ahol a keselyűknek ajánlják fel őket. A tibeti buddhisták úgy vélik, hogy a lélek halhatatlan és a halál egy új élet kezdete. Ahelyett, hogy hagynák a testet elporladni, jobbat tesznek azzal, hogy energiát adnak másfajta életnek, mellyel felszabadítják a testet a lélektől, lehetővé téve számára, hogy újjászülessen.
Az égbe temetés gyakorlata a tibeti buddhizmus elterjedésének és az indiai kultúra összekapcsolódásából alakult ki. Tamba Sanjee indiai szerzete hozta Tibetbe a 11. század végén.
A folyamat minden lépését szigorúan a temetkezési törvények szerint kell megtenni.
Előkészületek
A tibetiek tisztelettel bánnak az elhunytak testével és mindent megtesznek, hogy elősegítsék a lélek áthelyezését. A halál után hagyományos fehér ruhával csomagolják be, majd egy megtisztított sarkába helyezik a házban melyben élt. A hagyományok szerint ilyenkor nem szabad a testet megzavarni, mert abban az esetben az újjászületésnek a folyamata nem megfelelően megy végbe.
A temetés
A holttest legfeljebb öt napig maradhat így a házban. Ebben az időszakban a család szerzeteseket vagy lámákat hív, akik a Szentírást olvassák a halotthoz, teszik ezt azért, mert az olvasás kiűzi a lelket a testből és megtisztítja a bűnöktől.
A lélek nyugalomba helyezésének utolsó lépése a keselyűk testének táplálása. Tibetben ezeket a madarakat szent állatnak tartják, mivel csak az elhullott tetemeket falják fel.
Az elhunyt családja kiválaszt egy napot a temetésre és ezt „szerencsés napnak” nevezi el.
Ezen a napon több dolog is történik. A testet kicsomagolják és magzati helyzetbe hajlítják, hogy szimbolizálják az újjászületést egy másik világba, majd az úgynevezett testhordozó elviszi az elhunytat a temetkezési helyre, mely általában a hegyekben, távol a lakóterülettől található. A hordozók lehelyezik a temetkezési helyre és eperfa-füsttel vonzzák oda az éhező kondorokat és keselyűket. Miközben a madarak elfogyasztják a holttestet a lámák imádkoznak.
A szertartás során több szabályt is be kell tartani, hogy ne veszélyeztessék a lélek átmenetét. Idegeneknek tilos a közelben tartózkodni, hogy ne zavarják meg a folyamatot. Ugyanakkor a hozzátartozók sem lehetnek jelen, mert vallják: jelenlétükkel meggyőzik a lelket, hogy ne keljen útra, hanem inkább maradjon.
Ha a temetési szertartás során a keselyűk azonnal a holttesthez rohannak, és gyorsan felfalják, az a legkedvezőbb jel. Ez azt jelenti, hogy a halottaknak nincs többé bűnük, és az élet újjászületése újra kezdődhet. Amennyiben nem eszik meg teljesen azt jelenti, hogy az elhunyt nagy bűnt követett el élete során, és a lélek nehezen jut be a reinkarnációba.
A maradványokat lámák és szerzetesek jelenlétében égetik el, akik imákkal és énekekkel áldják meg a halott szellemét. Az énekek célja, hogy kiszabadítsák a halottak lelkét a testből, és megtisztítsák minden bűnétől.
Fotók:
https://www.greattibettour.com/tibetan-culture/sky-burial.html
https://www.globaltimes.cn/galleries/203.html
https://magicaltravelingscarf.files.wordpress.com/2014/11/dsc01784-001.jpg