Temetkezési szokások – Zsidó
A test előkészítése
A zsidó törvények szerint a testet teljes egészében vissza kell szolgáltatni a földnek, melyből vétetett, méghozzá olyan formában, hogy a természetes lebomlási folyamatot követni tudja. A Tóra előírja, hogy a halál és temetés közti időszakban is a legnagyobb tisztelet illeti meg a testet, ezért tilos bebalzsamozni, tilos a holttestet közszemlére tenni, tilos elhamvasztani, illetve boncolni.
A Chevra Kadisha
Minden zsidó közösségben működik Chevra Kadisha. Szó szerint “Szent Egyletet” jelent. Azok egylete, akik elkötelezettek az iránt, hogy minden egyes zsidó ember, aki elhalálozik, méltó temetésben részesüljön. A test előkészítését legjobb a Chevra Kadishára bízni. Ők megtisztítják a testet, felöltöztetik a tachrichim-be (zseb nélküli, fehér halotti ruha) és biztosítják, hogy minden a zsidó szokásoknak megfelelően bonyolódjon le.
A test felöltöztetése
A zsidó hagyományok szerint minden ember egyenlő halálában. Ez az oka annak, hogy minden egyes személyt ugyanolyan ruhában temetnek el. Az, hogy gazdag vagy szegény volt-e életében, nem számít, Isten előtt mindenki egyenlő. S a mennyben kapott jutalmat Isten nem anyagi helyzet szerint osztogatja, hanem véghezvitt tettek szerint. A viselt ruhának egyszerűnek, kézzel készítettnek, makulátlanul tisztának és fehérnek kell lennie. Ezek a tulajdonságok jelképezik a tisztaságot, egyszerűséget, méltóságot.
Az elhunytra – amennyiben férfi – fel kell adni a táleszt (imalepel), amelyen az egyik rojtot el kell vágni. Az, aki nem volt vallásos és nem viselt életében rendszeresen táleszt, azt egy speciálisan erre a célra vásárolt táleszben is el lehet temetni, ha a család úgy kívánja.
A koporsó
A koporsónak fából kell készülnie. Fém fogantyúk lehetnek rajta, de csak fából készült szögekkel lehet a koporsóra erősíteni. A belsejét nem szabad kibélelni, ez idegen a zsidó szokásoktól.
A temetés
Egy zsidó embert más zsidók által körülvéve kell eltemetni, zsidó temetőben. A hagyományok nagy fontosságot tulajdonítanak annak is, hogy csak zsidók gondoskodjanak a testről, cipeljék a koporsót, helyezzék a sírba és fedjék be földdel a sírt.
A ruhák megszaggatása (Keriah)
A közvetlen hozzátartozóknak (gyerekek, testvérek, házastársak, szülők) gyászuk jeleként meg kell szaggatniuk ruhájukat a szívük fölött. Ezt általában a temetés kezdetén végzik el. Vannak olyan közösségek is azonban, ahol az a szokás, hogy közvetlen a halált követően szaggatják meg a ruhát, s olyan is, ahol közvetlen a koporsó sírba helyezése után. Napjainkban elég, ha jelképesen csak ollóval bevágják a ruhát.
A halott kísérése (Lavayah)
Hagyományosan a koporsót vállon vitték a temetőig, a család és a közösség pedig követték, hogy megtiszteljék és vigasztalják az elhunytat. Manapság a nagy távolság általában nem teszi ezt lehetővé, de még most is nagyon fontos, hogy a gyászolók kövessék a koporsót, ahogy a ravataltól a sírhoz viszik.
A temetés (Kevurah)
Visszaszolgáltatjuk a testet a földnek, melyből vétetett. Ez a legutolsó cselekedet, melyben ki tudja a hozzátartozó vagy barát nyilvánítani, mennyire törődött az elhunyttal, s nagy jótéteménynek számít, ha részt vesz a koporsó elhantolásában. Ideális esetben az egész sírt a zsidó közösség tölti fel földdel.
A gyászolók vigasztalása
A koporsó földbe helyezését követően veszi kezdetét a gyászidőszak, s a közösség ekkor kezdi el részvétét kifejezni és vigasztalni a családot. Azok, akik részt vettek a temetésen, két párhuzamos sort formálnak és a gyászolók elhaladnak közöttük, a közösség ölelésében.
Forrás:
http://hagyomanyaink.blogspot.com/2009/04/temetes.html
Fotók: