Temetői kultúra blog

Temetkezési szokások – Tibet, égi temetés

Az égi temetés egy igen különös tibeti szokás. A rituálé lényege, hogy a holttestet elszállítják a közeli hegyekbe egy kijelölt helyre, ahol a keselyűknek ajánlják fel őket. A tibeti buddhisták úgy vélik, hogy a lélek halhatatlan és a halál egy új élet kezdete. Ahelyett, hogy hagynák a testet elporladni, jobbat tesznek azzal, hogy energiát adnak másfajta életnek, mellyel felszabadítják a testet a lélektől, lehetővé téve számára, hogy újjászülessen. Az égbe temetés gyakorlata a tibeti buddhizmus elterjedésének és az indiai kultúra összekapcsolódásából alakult ki. Tamba Sanjee indiai szerzete hozta Tibetbe a […]

TOVÁBB

Temetkezési szokások – Kína

Kínában a temetések szervezése és előkészítése a gyermekekre vagy a fiatalabb családtagokra hárul. A temetkezési vállalkozások és a helyi templomok segítik a családot a test felkészítésében és a temetési szertartások összehangolásában. A temetésre meghívókat küldenek, melynek általánosan a színe fehér. Ha az elhunyt személy 80 éves vagy annál idősebb volt, akkor a meghívók rózsaszínűek. A 80 feletti kort inkább egy ünneplésnek fogják fel, vagyis a gyászolóknak ünneplik a személy élettartamát, nem pedig gyászolják. A temetésen résztvevők fekete színű öltözéket viselnek. Világos és színes ruhát, különösen a vöröset kerülik, hiszen a […]

TOVÁBB

Temetkezési szokások – Ghána

Ghánában a temetésre általában szombaton kerül sor. Az elhalálozás és temetés közötti idő nagyon eltérő lehet, akár több hónap is eltelhet a attól függően, hogy a hozzátartozóknak mennyit kell utazni a helyszínre. A gyászolók feketébe, vagy fekete-pirosba öltöznek az eseményre. A gyászoló hozzátartozók, barátok miután megérkeztek a temetésre és kifejezték együttérzésüket a család többi tagjával, átadják adományaikat, melyet esetenként fel is olvasnak hangosan. A ghánai temetés egyáltalán nem szomorú hangulatú. Szól a zene, dobosok, táncosok lépnek fel, vagy akár DJ-t is felfogadnak, hogy keverje a muzsikákat. A vidám hangulat magára […]

TOVÁBB

Temetkezési szokások – India

A halál a nyugati ember számára szigorú, gyászos pont, mások az öröklét reményében könnyebben veszik. Indiával kapcsolatban nem lehet „temetkezési szokásokról” beszélni, hiszen az indiai holtak nagy többségét nem temetik, hanem máglyán elégetik, hamvaikat folyóvízbe szórják. Nemcsak a hinduk, hanem a szikhek, dzsainok és párszik nem ismerik a földbe temetkezést, ők a holttestet máglyán égetik el. A halotti szertartás pontos, részletekbe menő leírását a Hindu halottas könyv, a Prétakalpa tartalmazza, ami Visnu titkos tanítása és a feltevések szerint a IV. századból származik. A mindennapi hindu hitvilág szertartásait a szent hagyomány […]

TOVÁBB

Zsák Károly

Zsák Károly (Budapest, 1895. augusztus 30. – Budapest, 1944. november 2.) labdarúgó, korának világhírű kapusa.   Ideális testfelépítéssel rendelkezett. Mozgása harmonikus, esztétikus, látványos és hallatlanul eredményes volt. Bátorságát és gyorsaságát párducszerű ruganyossággal egészítette ki. Kiváló ütemérzékkel avatkozott a játékba, magabiztos labdafogás, pontos öklözés, biztos kifutások és vetődések jellemezték munkáját. Sok későbbi kapus számára jelentett mintát stílusa, szinte új iskolát teremtett. 1909-ben már az MTK csapatában szerepelt, innen került a 33 FC-be, ahol két évtizeden át védett. Csapatához még, akkor is hű maradt, amikor az kiesett az első osztályból. Kiválóan értékesítette a büntetőket. Klubjában közel negyven gólt szerzett tizenegyesből, a […]

TOVÁBB

Gellért Oszkár

Gellért József és Steiner Zsófia gyermekeként született. Jogi tanulmányokat végzett. 20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett és az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit. Előbb a Magyar Géniusz, majd 1904-től a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1904-1918 között több ezer cikket írt a lapba. 1907. május 18-án Budapesten a Józsefvárosban feleségül vette Horváth Gizellát, Horváth Sándor és Kocsis Anna leányát. A bejegyzés tanúsága szerint ekkor vallási felekezeten kívül álló volt. 1908-tól a Nyugat munkatársa volt. 1914-1918 között a Pesti Hírlap szerkesztője, a hadijelentések riportereként dolgozott. 1917-ben a Nyugat főmunkatársai közé került. 1918 decemberében a Vörösmarty Akadémia tagja lett. Egy évvel később Károlyi Mihály, majd a Tanácsköztársaság sajtóirodájának […]

TOVÁBB

Antal Imre

Antal Imre (Hódmezővásárhely, 1935. július 31. – Budapest, 2008. április 15.) Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész, a Magyar Televízió örökös tagja. Zongoristaként – mint az Országos Filharmónia szólistája – a világ minden szegletében fellépett. Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett. Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként aratta. Ezt követően a szilveszteri műsorok, Ki mit tud?-ok, Röpülj pávák és a – MTV égisze alatt megrendezett – Nemzetközi Karmesterversenyek állandó konferansziéja, illetve az évtizedeken át futó, rendkívül népszerű Szeszélyes évszakok emblematikus műsorvezetője lett. Több filmszerepet is játszott – legjelentősebb […]

TOVÁBB

Karády Katalin

Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyermekes kispolgári családban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester, egy agresszív despota volt, aki szíjjal verte gyerekeit. Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a jól csengő Karády művésznév is. Első fellépésére a harmincas évek végén, Jób Dániel színházában, Somerset Maugham Az asszony és ördög című darabjában került sor. Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc […]

TOVÁBB

Agárdy Gábor

Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől. 1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. Ikonfestőként is ismert volt, négy kiállítással lépett közönség elé. Munkái többek között megtalálhatók a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is. Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006. január 19-én, 83 éves korában érte a halál. Agárdy Gábor síremléke szinte […]

TOVÁBB

Honthy Hanna

  Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka; Budapest, 1893. február 21.– Budapest, 1978. december 30.) Kossuth-díjas színművésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész. Honthy Hanna “öltözőasztala” a Farkasréti temető ikonikus síremléke a Művészparcellában. Varga Imre alkotásán a híres operettprimadonna virágcsokrok közt látható az öltözőtükörben. Az asztalon sminkkészletek, fésülködőeszköz, szemfesték, minden, ami a színpadra lépés előtt szükséges egy művésznek. A krómacél váza fémvirágai közé a látogatók behelyezhetik a saját, emlékező virágaikat. A tükör hátoldalának felirata: “Hol van az a nyár…”, ami Honthy Hanna híres szerepére utal, Lajtai Lajos: A régi nyár című operettjében. Hügel János nagyváradi születésű nyomdász és Hanrich […]

TOVÁBB

« ElőzőKövetkező »1 2